Császár Katalin (Török Katalin)

A Hunyadiak korának sok izgalmas, kevéssé ismert szereplője van, például egy török hercegnő, akit a népnyelv Császár Katalinnak nevezett el. “„Egy szép dologról én emlékezném, ha meghallgatnátok, Az kinek mássát, nyilván jól tudom, ti nem hallottátok: Török császárnak szép leányáról, kin csudálkozhattok.”

A Szendrői Névtelen 1571-ben Szilágyi Mihályról és Hajmási Jánosról írt históriás énekében megemlékezik a „vak török császár lányáról”, akinek a kezéért megvív a két magyar vitéz. A költeményben valójában Császár Katalinról, I. Murád Magyarországra származott unokájáról van szó. Murád egyik fiát, Szaudsit (I. Bajezid öcscse), apja 1385-ben, lázadása miatt, megvakíttatta. A herceg Ágnes nevű nejével, Daud Cselebi és Orkhán nevű fiaival és egy leányával Magyarországra költözött. A Csanád megyei Kunszőlős és Szenteltegyháza birtokok 1433-ban Daud Cselebi kezén voltak., akit az oklevelek Csalapia Dávidnak neveznek. Zsigmond Szaudsi feleségének Ágnesnek és leányának Katalinnak egy házat adományozott a pesti széna téren. A leányt Magyarországon Császár Katalinnak nevezték, mindkét férje - Salgói Török Pál és Gesztelyi Nagy János -Hunyadi bajtársa volt. Katalin 1488-ban két pesti ingatlanjáról is végrendelkezett.”

Thúry József: Szilágyi és Hajmási históriája. Irodalomtörténeti Közlemények 3. (1893) 3. szám.

Katalin felbukkan a Hollóasszony című kisregényemben is, Szilágyi Mihály szeretője, Hunyadi László szerelme.

Részlet a Hollóasszony című kisregényeből:

"Horogszegi Szilágyi Mihály, anyám másik bátyja volt akkor a vár kapitánya, apám rábízta, miután a töröktől hazaszökött. Kemény ember volt, megvetette a gyengeséget.

Apámat tisztelte, anyámtól tartott. Anyám szívós volt, makacs, ha elszánta magát valamire. Tudtuk mind, hónapok óta másról sem volt szó, csak hogy az életünk múlik azon, elég erősek-e Fehérvár falai. Én a királyi udvarban voltam kamarás, de a nagy felfordulásban senki sem bánta, ha hazamentem, anyámat meglátogatni, és onnan vele Nándorfehérvárra. Jóval apám csa- patai előtt jártunk, még amikor azok Griskával hadakoztak az ország másik végében, és a bárók még azon veszekedtek, kell-e a török ellen megint hadat viselni. Nálunk otthon már mindenki tudta, nincs mit mérlegelni. A török már indult, nem akkor jön, amikor az urak ráérnek.

Anyám azért ment, hogy a várat annyi év után megnézze, lássa, milyen utánpótlásra lesz szükség, lesz-e mivel etetni, itatni a védőket, van-e elég asszony gyógyítani, a katonákban a lelket tartani. Egy török nőt találtunk Mihály nagybátyámmal a várban. Császár Katalint, a szultán unokáját, aki török módra öltözött,

evett, és Szilágyi Mihály akkoriban vele hált a legtöbbet. Budáról jött, ott volt bátyjainak háza, még Zsigmond királytól kapták, amikor a régi szultán haragja elől ide menekültek. Anyám ismerte, gyermekkora óta. Tündöklő, macskaszemű nő volt, az asszonyok az ilyet nem szokták kedvelni, nem bíznak az ilyen ingerlőkben. Ezeknek mind az lesz a sorsa, hogy valami férfiba belekapaszkodjanak nagy magányosságukban.

Anyám és Katalin semmit sem értettek egymásból, a nő, aki mindent érzékelt, érzett maga körül, és az asszony, aki nem akart érezni soha semmit. "